Aki még nem olvasta el a könyvet, és semmilyen poént nem szeretne magának lelőni, ne olvassa el!

Louis, akinek koránt sem volt olyan gyönyörű élete, mint birtoka, úgy érezte ő felelős fivére haláláért. Vágyakozott a halálra, de nem mert öngyilkos lenni. Hívta a halált, ami meg is jelent Lestat képében. Vámpírt csinált belőle.

De Louis nem akart ölni. Tisztelte az életet. Viszont eszméletlenül kínozta az éhség. Állatok vérén eléldegélhet valameddig, de az nem az igazi. Legyengül. És fél is, mert akárhányszor embert lát, vagy kerül emberrel kapcsolatba, kínozza a vágy a vér iránt, ugyanakkor nem képes ölni. És ez iszonyatosan idegesíti Lestatot, aki imád játszadozni áldozataival.

Louis egy ideig rohadt idegesítő, mert nem képes ölni, és inkább iszik patkányvért, minthogy csillapítsa vágyát.

De aztán egy szép estén rátalál a kis elhagyatott Claudiára, és már nem bírja tovább. Csillapítja éhségét...

Louis egyértelműen szereti Lestatot, mégis hagyná meghalni, és elhagyja. Párizsba megy Claudiával, ahol a Vámpírszínházban találkozik Armanddal. Minden kétséget kizárólag vonzódnak egymáshoz. Armandot Lestathoz hasonlóan lenyűgözi az a sok érzés, ami Louisban van. Ám végül ők is elhagyják egymást…

Louis meglátogatja Lestatot, de nem marad vele. Most már Louis az erősebb. Már nincs benne semmi… üres… szenvedélye elveszett… haragja elúszott… szemében mégis szomorúság csillog…

Végül az egész történetet elmeséli egy riporter fiúnak.

Brad Pitt 10/10

Louis a másik tökéletesen eltalált szereplő szerintem. Annyira jól alakítja az elején azt a szerencsétlen kis nyomit, aki nem tud ölni, majd a végén a határozott megjelenésű, erős, érzelemmentes Louist… nagyon jó! Az a sok érzés az arcán… a düh, a szomorúság, a csalódás…mind ott van rajta… és nagyon szép az egész karaktere. Igen…ha egy szóval kéne jellemezni azt mondanám, hogy szép.