Aki még nem olvasta el a könyvet, és semmilyen poént nem szeretne magának lelőni, ne olvassa el!

Claudia… az örök gyerek… az élő baba…

A kislányra Louis talá rá egy pestis övezte helyen. Claudia ott ült sírva és próbálta felkelteni már több napja vagy talán hete halott édesanyját, mikor megérkezett Louis vér után sóvárogva. Tisztelete az élet iránt már koránt sem volt olyan nagy benne, mint a vágy a vérivás iránt. És akkor meglátta a kis gyermeket… és nem bírt ellenállni. Claudia lett Louis éhségének áldozata. Louis vette el a gyermek életét, és Lestat adott neki egy másikat.

Claudia lett a gyermekük… a romlatlan gyermek, aki nem változik, babázik, és hallgatja Louis meséit… a csodagyerek, aki zongorázik, vért iszik, öl és gyilkol…

A gondok ott kezdődnek, amikor Claudia elkezd kérdezni. Már nem kisgyerek többé, de a teste mégsem változik. A legnagyobb trauma számára a felismerés, hogy nem változhat, pedig felnőtt nő. Később ’megöli’ Lestatot, aki vámpírt csinált belőle, majd Louissal együtt elmennek Párizsba. Ott Louis új társaságot talál magának, és Claudia fél, hogy elveszíti. A kapcsolata Louissal inkább apa-gyermek kapcsolat mint szerelmeseké… de szeretik egymást. Louis csinál egy vámpírt Claudiának, de már késő. Louis ’új társasága’ nem kíméletes. Az új vámpírt az örök gyermekkel együtt megölik.

Igen…ennyi… én nem szerettem Claudiát se a könyvben se a filmben, mert megölte Lestatot (^^”) de ha belegondolunk… Ő nem akarta ezt. Nem akart vámpír lenni, a sötétség gyermeke. Csak az anyukáját szerette volna, de őt már nem kaphatta meg. És később, csak Louissal akart lenni, mert szerette, csak ő volt neki. De mikor már ő is távolodott tőle, jött az asszony, akiből vámpírt csinált Louis… aztán mindkettőjüknek el kellett égnie… Igazából szerintem neki kellett kiállnia a legtöbb szenvedést…